Máté Péter - Kell, hogy Várj (eredeti változat)

Szemedben könnyek, haragszol rám, Hogy el kell menjek nem az én hibám. Kell, hogy várj, várj is meg, Ne félj, újra visszajövök, De addig írj, gyakran írj, Így szerezz egy kis örömöt nekem. Kiszáradt torkom és ég a szám, Utolsó csókunk, gondolj majd rám. Nevess, hisz így szeretlek, Vidámnak és kedvesnek Lássalak, ha nem leszel velem. Nehéz most messze menni, De könnyebb elviselni, Ha rád majd így emlékezem. Titokban sírhatsz egy kicsit még, Na jól van most már ennyi elég.